Monty Hall, a kvantummechanika és a józan ész

Sokszor visszatérő híres, elgondolkodtató valószínűségi „paradoxon” a három ajtónyi nyeremény körül forgó Monty Hall probléma.

Monty Hall kecskéje

A determinisztikusság és a relativisztikus modell

Az 1900-as évek elején a fizikusok úgy vélték, hogy a világ fizikai folyamatainak meghatározása, az alapvető összefüggések felfedezése szinte már a végére ért, minden alapvető folyamat hamarosan determinisztikusan leírhatóvá, és ezek ismeretében minden matematikailag pontosan kiszámolhatóvá válik.

Retrokauzalitás és multi-univerzum

A retrokauzalitással kapcsolatos magyarázatok abból a célból jöttek létre, hogy választ próbáljanak adni azokra a megfigyelésekre, melyek alapján úgy tűnik, hogy a fény viselkedése, a foton útja a kibocsátástól kezdve összefügg azokkal a paraméterekkel, amiket a megérkezésekor alapozunk meg.

Az idő: a múlttól a jövőig

Az idő misztikus fogalom, pedig életünk szerves része. Sok írás foglalkozik vele: mérhető-e, létezik-e idő, múlt, jövő, egyáltalán, meg lehet-e mondani, hogy mi is az? A kvantummechanika a világ alapvető építőköveivel foglalkozik, a posztulátumai segítségével olyan alapfogalmak kerülnek új megvilágításba, mint a lendület, a sebesség, távolság és az idő... A vizsgált rendszerekben az összetevőket a kvantumállapotuk írja le. Nevezzük ezt most egyszerűen állapotnak. Az ilyen állapot egy elméleti térben változhat, általában egy függvény írja le, de nem tetszőleges pontossággal adható meg róla minden információ. Az ilyen állapotokra érvényes például az idő-energia, vagy az idő-hely határozatlanság, ezek a jól behatárolt szabályozó alapelvek a jelei a rendszer alapvető bizonytalanságának.

a

Fénysebességnél gyorsabb hullámterjedés

Annakidején, amikor Feynman Mai Fizika című köteteit olvasgattam, elsőre meglepett az állítás, hogy bár adott egy maximális sebesség – a fénysebesség, c – aminél gyorsabban semmi sem terjedhet (még az információ sem), mégis lehetséges hogy egy hullám sebessége nagyobb legyen, mint c. Most kikerestem, a törésmutatóval, diszperzióval foglalkozó résznél írja konkrétan ezt:

A fény kettős természete

Hullám, vagy részecskeszerűen viselkedik a fény?

Régi kérdés, számtalan helyen ki van tárgyalva ( Wiki,  Bohr komplementaritás elve  Koppenhágai értelmezés ), most mégis szeretnék pár mondatban ezzel foglalkozni, mert nagyon alapvető részét képezi a kvantummechanikának.

Varró Sándor írásából idéznék, amely elég részletesen kitárgyalja, hogy milyen problémák vizsgálata vezetett a ma elfogadott és matematikailag tökéletesen működő modellekhez. Az írásból kiragadott ábrán a kettős viselkedést demonstrálja a szerző:

2.a  ábra. Az elektromágneses hullámok szétterjedése kisméretű forrásból a klasszikus elektrodinamikának megfelelően.
2.b ábra. Einstein fotonhipotézise szerint egy pontszerű fényforrásból kisugárzott energia végesszámú térbeli pontban koncentrált fénykvantum formájában terjed szét. E kvantumok zérus nyugalmi tömegű, c fénysebességgel egyenes vonalban mozgó részecskék, energiájuk νh, s emellett ch/ν nagyságú impulzust is hordoznak.

Statika vagy dinamika?

Amikor régesrég a statikai számításokkal ismerkedtem, emlékszem, hogy furcsa gondolat támadt bennem, amit nem is nagyon tudtam megfogalmazni. Valahogy értelmetlennek tartottam a statikai állapotokat. Aztán persze elmerültem a statika matematikai absztrakt modelljében, és el is feledkeztem a furcsa gondolataimról.

Forrás: wikipedia, szerző:Krishnavedala

Aztán amikor a kvantummechanikával kezdem el foglalkozni,